Cfát szentjánosbogarai
Sok–sok évvel ezelőtt élt az izraeli Cfát városában egy arab uralkodó. Gonosz ember volt, aki gyűlölte a zsidókat, és sokféle módon igyekezett megkeseríteni az életüket: elszedte megélhetésüket, és ahol csak tudta, gyötörte őket.
Nem tetszett neki, hogy a zsidók fiaikkal együtt az imaházban ülnek, és éjszaka sokáig tanulmányozzák a Tórát. Cfát estéről estére sötétségbe burkolózott, ám lent, a zsidók sikátorában fény szűrődött ki az imaházból és a tanházból, ami kiáradó fényével megtörte az éjjel sötétségét.
A Tóra és a Talmud tanulmányozóinak szép énekei is bosszantották az arab kormányzót. Mit tett ő ez ellen? A következő rendeletet hozta: Szigorúan tilos a zsidóknak világosságot gyújtani éjjel, sem viaszgyertyát, sem olajlámpát, sem fáklyát nem használhatnak! A zsidók elkeseredésükben sírni kezdtek. Sírtak még a gyerekek is. „Mit tegyünk? A tanulás nem maradhat el házainkból! Nekünk estéről estére a Tórát kell tanulmányoznunk” – mondogatták egymásközt.
A gyerekek is sokat gondolkodtak, mitévők legyenek. Titokban gyűltek össze, hogy a felnőttek ne tudják meg elhatározásukat.
A következő estén, amint lenyugodott a Nap, a gyerekek kanyargós, zegzugos utakon indultak a városon kívülre, a házakon túlra.
Könnyű szél fújt Hermon hegyei felől. A nyári éjszaka leszállt Cfát városára, és megjelentek az égen az első csillagok. A kutyák ugattak, de a gyerekek szíve cseppet sem félt. Amit eldöntöttek, azt bátran valósították meg.
Lementek az öreg malom völgyébe, ahol sok fa volt és rengeteg apró fényecske lebegett a levegőben. A gyerekek kis kosarakat vittek magukkal.
Amikor a völgyben egy kis vízeséshez értek, ahol a patak kedves csörgedezéssel folydogált, sok kis csillag gyúlt. Felvillantak, majd kialudtak, repültek fent és lent… a szentjánosbogarak. Elkezdődött a gyűjtés, és kis idő múlva a gyerekek kosarai megteltek ezekkel az élő, kicsi szikrákkal. Nagy „zsákmányukkal” boldogan tértek vissza.
Az imaházban, teljes sötétségben éppen befejezték az esti imát, és arra gondoltak, hogy kénytelenek lesznek tanulás nélkül hazatérni. Hirtelen megjelent előttük egy kis fényecske. Mint a Hold fénye, megvilágította a termet és a könyveket. Ekkor értették meg a gyerekek leleményességét. Elégedetten és büszkén néztek rájuk. Aztán leültek, és elkezdték tanulmányozni a szent könyveket. És milyen csoda! A szentjánosbogarak nem repültek sem az ablakhoz, sem az ajtóhoz, a tanulók felett keringtek körbe–körbe, megvilágítva a szent iratokat.
A zsidók izgatottak voltak és lelkesek. Az imaház éneke jó messzire elhallatszott. Az arabok észrevették, hogy fény árad a zsidók tanházából, és azonnal jelentették az uralkodónak. Amikor a gonosz uralkodó meghallotta, hogy a zsidók semmibe vették tilalmát, riadót fújt, mint akit kígyómarás ért, és nagyon mérges lett. Sietve az imaházhoz ment, benézett, de szóhoz sem jutott a csodálkozástól. A zsidók a szent iratokba merülve ültek, ám nem viaszgyertya fényénél, nem olajlámpa fényénél, és nem is fáklya lángjánál, hanem az apró szentjánosbogarakból áradó világosságnál. Ez a fény egyáltalán nem volt megemlítve az általa kiadott tilalomban.
A gonosz kormányzó szégyenkezve tért vissza házába, és Cfát zsidói, a gyerekekkel együtt, folytathatták a Tóra tanulmányozását akár éjfélig is, nagy örömmel, nagy megelégedettséggel és vidám dalolással.
Ettől kezdve Cfát gyermekei szeretettel gondoltak a szentjánosbogarakra, hiszen nagy csodát tettek: fényt juttattak a Tóra olvasásához és annak tanulmányozásához.
(forrás: http://hanukageld.blog.hu/ )
