Bibliai mesék: A teremtés története

1. A világ teremtése

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld kietlen és puszta volt, és sötétség uralkodott a mélységben és a föld színén. És azt mondta Isten: Legyen világosság! – És lett világosság. És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. És a világosságot Isten nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És azt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy lássék meg a száraz! És úgy lett. A szárazat pedig elnevezte Isten földnek, a vizet pedig tengernek. Azután azt mondta: Hajtson a föld maghozó füvet és gyümölcshozó fát! És úgy lett. És látta Isten, hogy ez jó.

Ezek után pedig azt mondta: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, a nagyobbik világító test, a Nap uralkodjék a nappalon, a kisebbik, a Hold pedig az éjszakán, a csillagok sokaságával együtt!  És úgy lett. És látta Isten, hogy ez jó. És azt mondta Isten: Pezsdüljenek meg a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett! És hozzon létre a föld barmokat, vadakat é csúszó-mászó állatokat! És megáldotta őket Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit és a földet! És úgy lett. Minderről látta pedig Isten, hogy jó.

08_09ok 10_11_2ok

(Képek az Őszi ünnepek zsidongója” című könyvből

2. Az ember teremtése

Azután azt mondta Isten: – Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és mindenféle csúszó-mászó állaton! A föld porából formálta az Örökkévaló az embert, és belelehelte az élet fuvallatát. Így lett az ember élő lélekké, és Isten Ádámnak, földből való embernek nevezte. Ezután Isten elültette a Paradicsom kertjét Édenben, és azt adta az embernek lakóhelyül. Nevelt ott neki a földből mindenféle fát, szépet és hasznosat. Ám az élet fáját, meg a jó és a gonosz tudásának fáját is odaültette a kert közepébe. És megparancsolta az Örökkévaló Ádámnak: – A kert minden fájáról bátran egyél! De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert ha eszel róla, bizony meghalsz akkor. Ezután azt mondta Isten: – Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. – És formált Isten mindenféle mezei vadat, égi madarat, és elvitte őket az emberhez, az pedig nevet adott nekik. De mégsem talált az Örökkévaló az emberhez illő társat. Ekkor álmot bocsátott Ádámra. És kivett egyet az oldalbordái közül: abból asszonyt alkotott, majd megmutatta Ádámnak,. Ádám pedig azt mondta: – Ez már csontból való csont, tetemből való test, és hozzám illő. Ő is lesz nekem segítőtársul. Legyen a neve Éva, mert ő lesz minden élők anyja. Akkor az Örökkévaló megáldotta őket: – Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá, uralkodjatok a tengerek halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton! Az Örökkévaló pedig látta, hogy minden, amit teremtett, igen jó és tökéletes. Hat napon át munkálkodott Isten, hat napon át teremtette a mennyet és a földet, és annak teremtményeit, a hetedik napon pedig megpihent, és megáldotta és megszentelte azt a napot, a szombat napját.

1 másolatGondolatok a történetről

Amikor kicsi voltam, elalvás előtt szüleim gyakran olvastak nekem a Bibliából. Néha úgy alakították a történetet, hogy én magas is szereplője lettem. Ilyenkor segítettem a főhősnek legyőzni az ellenséget, vagy döntést hozni, mit tegyen. Ma már tudom olvasni egyedül is a tóra történeteit, de néha még mindig úgy olvasom, hogy képzeletemben én is része vagyok az eseményeknek. Szerintem minden zsidónak úgy kell olvasnia és éreznie, hogy ő maga is része a Tórának…

Te melyik biblia szereplő vagy történet helyébe képzeled magad bele szívesen?

Videó

httpv://www.youtube.com/watch?v=bLHB_hNk42g

Az adott cikk linkje: http://zsidongo.hu/hu/bibliai-mesek-teremtes-turtenete/